Kérdezz meg egy csapatnyi óvodapedagógust, hogy a színezőlapoknak van-e helyük a csoportszobában, és rögtön vita kerekedik belőle. A mögötte húzódó aggodalom valódi és nagyon konkrét: ha egy gyerek egész délután egy másvalaki rajzolta tehén körvonalát tölti ki, vajon azt tanítjuk-e neki halkan, hogy van egy helyes módja a tehén lerajzolásának, és az övé nem tartozik közé?
Jogos kérdés, és hosszabb története van, mint a legtöbben gondolnák. Íme, amit a kutatás valóban mond, hol van igaza az aggodalomnak, és melyik szokás okozza azt a kárt, amit egyébként maguknak a lapoknak tulajdonítunk.
Honnan ered az aggodalom, és miért nem butaság
A kifestők elleni kifogás majdnem nyolcvanéves. 1947-ben Viktor Lowenfeld, a Penn State professzora, akit gyakran a modern művészetpedagógia atyjaként emlegetnek, a Creative and Mental Growth című könyvében azt írta, hogy széles körű egyetértés van abban: a kifestők is ártanak a gyerekek kreatív önkifejezésének. Az érvelése élesebb volt, mint a szlogen, ami később lett belőle. Egy kész körvonalból kiindulva, mondta, a gyerek bizonytalanabb lesz a saját rajzában, mert látja, hogy a tehene sosem lesz olyan tiszta, mint a nyomtatott.
Van erre egy jól ismert szemléltetés. Adj a gyerekeknek egy üres lapot, és kérd meg őket, hogy rajzoljanak madarat: furcsa, csodálatos madarak egész seregét kapod. Add ugyanezeknek a gyerekeknek egy kifestőt, amelyben minden madár két takaros ívből áll, kérd meg őket újra, és sokan pont ezt az egyszerűsített madarat kezdik rajzolni. Melody Milbrandt művészetpedagógus a lényegre tapint: egy színezőlapon a kép már ott van, és alig marad hely arra, hogy a gyerek maga alkosson jelentést. A döntések már megszülettek, mielőtt a gyerek leül.
Az aggodalom tehát nem butaság. Ha a vonalon belül színezés lenne az egyetlen, amit egy gyerek valaha rajzol, valódi gond lenne.
Mit fejleszt valójában a vonalon belül színezés
De az „az egyetlen, amit egy gyerek valaha rajzol” sokat cipel ebben a mondatban, és épp itt lő túl a célon a szlogen.
Egy meghatározott forma kiszínezése jó gyakorlás a kéznek. A ceruza fogása, a nyomás adagolása, a vonal határig vezetése mind a koncentrációt és a finommotorikát építi, ami később az írást is megtámogatja, és ha a gyerek úgy dönt, a szándékos vonalon belül maradást is. Megnyugtat, közös csendes tevékenység, és annak a gyereknek, aki szabadon még nem mer rajzolni, egyáltalán utat nyit a nyomhagyáshoz.
Az őszinte kiegészítés, amit a legjobb kisgyerekkori szakirodalom gondosan megtesz: e jótétemények közül egyik sem csak a színezőlapok sajátja. A szabad rajzolás, festés, gyöngyfűzés és gyurmázás ugyanazokat a kézügyességi készségeket fejleszti, a nyitott alkotás pedig úgy teszi ezt, hogy minden döntést a gyereknél hagy. A színezés jó eszköz. Nem varázslat, és semmit sem veszítünk, ha így kezeljük.
| Mit fejleszt | Nyomtatott lap színezése | Üres lapra rajzolás |
|---|---|---|
| Finommotorika | Erős: a határig vezetni | Erős: a formákat is megalkotni |
| Nyugalom és koncentráció | Erős, kevés kezdeti nyomással | Erős, ha a gyerek már magabiztos |
| Színválasztás | A gyereké, ha hagyod | Teljesen a gyereké |
| Ötletek és képfelépítés | A nyomtató dönti el | A gyerek dönti el |
| Mire a legjobb | Ráhangolódás, csendes idő, motorika | Fantázia, jelentés, találékonyság |
Színezős móka gyerekeknek — bárhol.
Ingyenes iOS és Android. Reklám és regisztráció nélkül, offline is.
Színezős móka gyerekeknek — bárhol.
Ingyenes színező app gyerekeknek. iOS és Android, telefon és tablet. Reklámok és regisztráció nélkül, akár offline is.
Az egyetlen szokás, amely tényleg visszafogja a kreativitást
Figyeld meg, hogy a táblázatban csak egyetlen valódi rés van: ki dönti el, mit ábrázol a kép, és hogyan néz ki. Ezt a rést nem a lap okozza. Azt okozza, ahogyan a felnőtt használja.
Két felnőtt szokás alakít egy ártalmatlan tevékenységet béklyózóvá. Az első: a színezőlapokat tesszük az egyetlen kínálattá, így a gyerek sosem jut el az üres lapig, ahol az ötletek az övéi. A második: halkan őrködünk a „helyes” színek fölött, azokon az apró javításokon, hogy az ég kék, a fű zöld, a nap sárga labda a sarokban. Tedd ezt elég gyakran, és ahogy Milbrandt megjegyzi, a gyerekek átveszik ezeket a jeleket úgy, ahogy a dolgoknak ki kell nézniük.
Hogyan maradjon nyitott a színezés
Nem kell oldalt választanod. Néhány apró mozdulat játékban tartja a színezőlapokat anélkül, hogy kiszorítanák a találékonyságot, akár a csoportszobában, akár az otthoni tanulóasztalnál, akár egy esős szombaton.
- 1Tegyél üres lapot a nyomtatott mellé, minden alkalommal. Ha mindkettő mindig az asztalon van, a gyerek választ, és a legtöbben szabadon váltogatnak közöttük.
- 2Ne szólj bele a színekbe. A lila nap is helyes nap. A gyerek akkor is tanulja a színeket, ha arról beszélsz, melyiket használja, nem pedig ha megszabod, melyiket kellene.
- 3Használd a lapot felszállópályaként, ne célként. Egy sárkányokért rajongó gyerek, aki rá se néz az üres lapra, néha bemelegít egy sárkányos színezőlapon, és tíz perccel később a sajátját rajzolja. A kisgyerekkori szakemberek ezt a gyerek érdeklődéséből való kiindulásnak hívják, és gyakran épp a nyomtatott lap az, ami feloldja a szabad rajzolást.
- 4Fordítsd a témákat a találékonyság felé. Az olyan lapok, amelyek arra hívják a gyereket, hogy tegyen hozzá, változtasson vagy fejezzen be valamit, mint az űrjelenetek azoknak a gyerekeknek, akik inkább kitalálnak, mint másolnak vagy a szándékosan bolondos ötletek, amelyek egy felrúgott szabállyal kezdődnek, nyitva tartják a saját ötletek ajtaját, még a vonalon belül is.
Mit szeretnél még színezni?
Válassz vagy írj egy ötletet – új lapon nyitja meg.
Az igazi kérdés nem az, hogy igen, hanem hogy hogyan
A színezőlapok sosem voltak az a gonosz, akivé a szlogen tette őket, és sosem voltak az a fejlődési motor sem, amit a csomagolás ígér. Nyugodt, hasznos, teljesen hétköznapi tevékenység, amely valódi készségeket épít, és egy fiókkal odébb lakik az üres laptól, ahol a gyerek saját ötletei élnek. Tartsd mindkettőt kéznél, hallgass a színekről, és a kreativitás elrendezi magát.
