Négyre áll a sátor. Vacsora csak hatkor lesz. Az erdő nem oszt órarendet, és valahol ebben a résben egy gyerek belehuppan a kempingszékbe, és az egész tábornak bejelenti, hogy unatkozik.
Erre a résre való ez a gyűjtemény. A kempingnapnak saját, lassú forgatókönyve van: a délután, mire minden felállt. A hosszú szürkület, amíg a tűz leég. A korai sötét a sátorban. És a hajnal, amit senki sem kért. Egy köteg kinyomtatott színező kevesebbet nyom, mint egyetlen játékautó, és minden jelenethez passzol.
A délután, amikor feláll a sátor
A táborverés az első műsor. Cövekek, összepattanó rudak, a fél asztalra kiborított hátizsák. A gyerek mindent végignéz. Aztán jóval a felnőttek előtt elfogynak a feladatai. Ilyenkor jönnek a képek arról, ami épp előtte van: sátor a fenyők között, megpakolt hátizsák, partra húzott kenu.
Van itt egy apró trükk. A tábort tükröző képet a gyerek megfigyelésből színezi. A papírsátor ugyanazt a kéket kapja, mint az igazi tíz lépésre. Ez másfajta figyelem, mint a konyhaasztalnál. Gyorsan el is merülnek benne.
Órák a tűznél
A tábori szürkület hosszú. A tűz kér enni, a vacsora szakaszokban készül, és van egy sáv, amikor a gyerek egyetlen dolga a mályvacukros pálca: tartani, és nem meggyújtani. Amíg van fény, a képek az asztalon vannak: tábortűz rakott hasábokkal, félig pirult mályvacukor, a zománcbögre, amit elveszíteni tilos.
A narancs és a piros fogy el először. Kettőt hozz mindkettőből.
