A táska be van pakolva, ott áll az ajtónál. Az új cipő mellette. A gyereked már rég aludhatna. Ehelyett fekszik, és sorra veszi a holnap minden kérdőjelét. És valljuk be, te is.
Az iskolakezdés valójában sok kicsi, nagyon konkrét pillanatból áll. A nyugtalan este előtte. A kapkodós első reggel. Az integetés a busznál. Az idegen tanterem. A fárasztó hazaút. Egy színező mindegyikben ott lehet a gyereked mellett. A lényeg egyszerű. Ne keress általános iskolás képet. Válaszd azt a rajzot, amelyik illik ahhoz a pillanathoz, amiben a gyereked épp van.

Az este előtte, amikor a táska kész, a fej viszont nem
A várakozás a nehéz. Az első nap előtti este általában ekkor a legnagyobb az aggodalom, jóval azelőtt, hogy bármi történne. A színező lassú feladatot ad a kéznek. A pörgő fejnek pedig valami kisebbet, amibe kapaszkodhat.
Itt maradjon minden nyugodt és ismerős. Egy táska, amit ki lehet színezni. Egy pár új cipő. Semmi, ami feljebb tolná a tétet. Csak valami csendes a lámpaoltás előtti időre.
Az első reggel, amikor mindenki túl gyors
Az első nap reggele dupla sebességgel pörög. A müzli, a zokni, az uzsonnásdoboz, az óra. Egy gyereknek ez a nagy kapkodás a küszöbön is átbillentheti az idegeit, mielőtt kinyílna az ajtó.
Egy ötperces kép, amíg pirul a kenyér, kis horgonyként működik. Valami hétköznapi és vidám: egy uzsonnásdoboz, amit fel lehet díszíteni, egy reggeli, amit ki lehet színezni. Kevés energia, könnyű letenni, amikor indulni kell.
A busz, a sarok és a búcsúintés
Az elköszönés a nap legélesebb pontja. Begördül a busz, vagy kinyílik a tanterem ajtaja, és a búcsúnak meg kell történnie, akár készen áll rá valaki, akár nem.
Kiszínezni azt, ami kicsit ijesztő, elvesz valamit az erejéből. Egy barátságos sárga busz, nagy kerek fényszórókkal. Egy jelzőlámpa az utcasarkon. Először a papíron ismerős, aztán a valóságban kevésbé idegen.
Az új terem és a sok új szabály
Egy új tanterem sok minden egyszerre: hová ülj, hova kerülnek a dolgok, ki kicsoda. A gyerekek az ilyen újdonságot lassan dolgozzák fel, sokszor csak utólag. Részben ezért működik olyan jól a színezés az iskolás gyerekeknél, amikor a nap egyetlen nagy kavarodás volt.
A rajzok, amelyek egy tanterem darabjait mutatják, hagyják, hogy a gyerek a saját tempójában járja be. Egy pad nyitott könyvvel és egy sor ceruzával. Egy ábécé a falon. Egy nyomasztó teremből így kis, kiszínezhető darabok gyűjteménye lesz.
A hazaút, amikor végre kijön minden
Az iskola utáni óra az, amikor feldolgozódik a nap. Néhány gyerek beszél. Sok nem, legalábbis nem azonnal. Csak le kell szállniuk valami puha helyre, és csendben lenni egy kicsit.
Ez a lecsendesedés rajza. Egy kényelmes olvasósarok, egy uzsonna a tányéron, semmi, ami kérne tőlük valamit. Ha mesélni akarnak a napjukról, az általában a harmadik ceruzánál jön elő.
Mit szeretnél még színezni?
Válassz vagy írj egy ötletet – új lapon nyitja meg.
Nyomtasd ki a szettet az egész első hétre
Itt a teljes gyűjtemény, épp elég az este előttitől az első péntekig. Nyomtass ki egyszerre néhányat, és tedd oda, ahol a nehéz pillanatok szoktak jönni: az ágy mellé, a reggelizőasztalra, a táskába iskola utánra.




















